Határozottság kell ahhoz, hogy valóban engedélyt adj magadnak az áramlás megélésére az életedben. Nagyon kíváncsivá tesz, hogy itt vagy, mert az az érzésem, hogy éppen most teszed meg ezt a döntő lépést. Merüljünk el benne a következő néhány percben, és a végére tisztábban fogod látni, hogyan alkalmazhatod az áramlást a mindennapjaidban.
Mellesleg Danielle Lin vagyok. Ezeket a szinkronisztikus üzeneteket azért hozom létre, hogy elérjem azokat, akik térben és időn át rezonálnak velük. Úgy érzem, az áramlás fogalmával kapcsolatban van egyfajta félreértés. Az emberek néha azt hiszik, hogy az áramlásban létezés nemtörődömséget jelent, vagy azt, hogy azt csinálok, amit csak akarok, következmények nélkül.
Az áramlás, amire én hivatkozom, egy olyan létezési állapot, ahol természetes és harmonikus kapcsolatban vagy a belső valóddal és a külvilág ritmusával egyaránt. Ez olyan érzést kelt, mintha könnyedén szörfölnél vagy siklanál az életben, még akkor is, amikor kihívásokkal nézel szembe, vagy fegyelemre van szükség. Arról szól, hogy annyira kapcsolódsz önmagadhoz, hogy tisztábban látod, mi az, amire igennel, és mi az, amire nemmel felelsz.
Hasonlóan egy autóversenyzőhöz, aki 220 km/órás sebességnél is tisztán látja az előtte lévő kanyarokat, te is a jelen pillanatban létezve, tisztán látva a saját igazságodat, képes vagy meghozni ezeket a döntéseket az élet ritmusában.
Mi van akkor, ha ez nagyszerűen hangzik, de a jelen pillanatban tudatában vagy annak, hogy van benned némi határozatlanság? Vagy olyan kihívások merültek fel, amelyek miatt nem vagy biztos abban, hogy megbízhatsz-e a belső hangodban vagy a belső útmutatásban? Nézzük meg először ezt!
A magaddal való áramlásban élés kéz a kézben jár az önmagadba vetett bizalommal és a határozottsággal. Bízni magadban annyit tesz, mint engedélyt adni magadnak arra, hogy teljes mértékben nyitott és sebezhető légy az élettel szemben. Ez a jelen pillanattal való mély bensőségesség állapota.
Számos oka lehet annak, ha nem érezzük úgy, hogy megadhatjuk magunknak ezt a nyitottságot. Lehetnek bennünk múltbéli sérülések, emlékek, történetek, vagy egyszerűen nem érezzük a testünkben. Nem kell bántanod magad emiatt. Amit tehetsz, az az, hogy elfogadod magad abban az állapotban, ahol éppen vagy. Amikor méltósággal fordulsz magad felé a jelenben, anélkül, hogy elvárnád, hogy másképp kellene lenned, mint ahogy vagy, megnyílsz a jelen pillanat legmélyebb elfogadása előtt.
Ebben a mély elfogadásban minden, ami vagy, pontosan úgy, ahogy most vagy, üdvözlendő. Szeretek a Studio Ghibli Chihiro Szellemországban című filmjére gondolni, ahol még Arc nélkült is beengedték a boszorkány kunyhójába. A boszorkány feladatot talált neki és a többi lénynek is. Valami hasonló történik itt is. Önmagad összes különböző részét — azokat is, amelyek néha kezelhetetlennek vagy túl intenzívnek tűntek — nem elutasítani kell, hanem tágítani a belső teredet, hogy befogadhasd őket. És ami még fontosabb: hagyni, hogy mindegyik részed elfoglalja a neki megfelelő helyet az életedben és a rendszeredben.
Ennek számos módja van. Létezik a belső családi rendszerek terápiája vagy az árnyékmunka. De menjünk el a dolog lényegéig: találkozz a saját energiáddal azáltal, hogy sebezhetően és hitelesen éled az életed!
Ez a sebezhetőség önmagaddal szemben értendő. Hajlandó vagy meglátni magad. Hajlandó vagy önmagadként jelen lenni az életedben anélkül, hogy szerepeket kellene eljátszanod vagy maszkokat kellene hordanod. Tudom, hogy ez nagyon intenzív lépés lehet. Olyan emberként mondom ezt, aki szó szerint sok maszkot viselt már. A maszkok szórakoztatóak lehetnek, de ha ezek válnak a világgal való kapcsolódásunk fő módjává, elveszhetünk bennük.
A Majora’s Mask című videojáték jut eszembe. Ebben a főhős különböző maszkokat vesz fel, hogy segítsen másoknak. Amikor felveszi az isteni maszkot, a legigazibb formáját ölti magára, ami hihetetlen erővel és képességekkel ruházza fel. Van itt valami fontos azzal kapcsolatban, hogyan viszonyulsz a szerepléshez és a maszkokhoz.
Hogyan rezonál ez veled eddig? Arra hívlak, hogy tarts velem továbbra is ebben az üzenetben, mert tudom, hogy mély témákról beszélünk, de ez az üzenet azért van itt, mert van benne valami, amit hallanod kell. Arra hívlak, hogy bízz ebben az integrációban!
Félretéve egy pillanatra a maszkokat és a régi történeteket, térjünk vissza a szívünkhöz, ehhez a jelen pillanathoz! Amit megtanulunk, az az, hogy azáltal, hogy hajlandó vagy nyitott lenni és jelen lenni a saját életedben, valójában a saját valódi tervrajzodat éled meg. Mert ez nem egy olyan történet, amit elmesélni lehet, hanem amit élni és tapasztalni kell. De egyedül te vagy az, aki engedélyt adhat magának arra, hogy valóban megélje ezt.
Ha jelenleg olyan környezetben vagy, ahol nem érzed magad képesnek, biztonságban vagy megtartva erre, akkor a legfőbb prioritás az, hogy összehangold a lépéseidet egy olyan környezet elérésével, ahol ez lehetséges.
Itt megosztok egy fontos elvet a valóságteremtésből: ne képzeld azt, hogy ennek bonyolultnak kell lennie, még ha eddig annak is tűnt! Ismerjünk el mindent, amit eddig éreztünk, anélkül, hogy folytatnánk azt a régi történetet. Ez az egyik módja annak, hogy tiszteljük magunkat anélkül, hogy tovább éltetnénk azt, amit már nem akarunk vinni magunkkal. Nem hagyjuk figyelmen kívül a tapasztalatot, de nem is hajtunk tovább vele.
Ezt tiszteletben tartva és ennek tudatában arra hívlak, hogy szánj rá néhány pillanatot. Én így szoktam csinálni: szeretek befelé hangolódni. Szinte automatikusan csinálom: behunyom a szemem, befelé figyelek. Veszek egy jó mély levegőt, és elkezdek a harmadik szemem környékére fókuszálni, pont a szemöldökeim mögött. Elkezdem elképzelni, hogyan néz ki a környezetem, amikor valóban önmagam vagyok. Hogyan néz ki és milyen érzés.
Amikor ezt elképzeled, ez nem csupán egy vágyálom. Amit valójában teszel, az az, hogy az időn és téren túli tartományban mozogsz, és egy olyan teret figyelsz meg, amelyet önmagad egy másik verziója már elfoglal. Amikor ezt teszed, egy közvetlen belső érzetet adsz magadnak arról, hogy milyen érzés abban az állapotban létezni.
A térről és időről beszélve arra a környezetre gondolok, ahol megvan a tered arra, hogy valóban önmagad légy. Ez a környezet lehet egy fizikai hely, ahol tartózkodsz, lehetnek emberek, akik körülvesznek (vagy épp a hiányuk), lehet a munkád vagy az erőforrásaid. Amit leírok, az az egyik első lépés, amit a belső navigációs és útmutató rendszereddel megtehetsz, hogy összekapcsoljon annak a helynek a elkerülhetetlenségével, ahol élni szeretnél.
Erősen javaslom, hogy valami olyanra fókuszálj, ami a jelenlegi állapotodból kézzelfoghatónak vagy elérhetőnek tűnik. Nem azt mondom, hogy nem tehetsz hatalmas ugrást, hanem azt, hogy amikor a valóság eltolásával játszunk, nagyon hasznos olyan lépéssorozatot létrehozni, amit a mostani éned természetesnek és elérhetőnek érez.
Ez lerövidíti az időt aközött, amit elképzelsz, és aközött, amit megélsz. És amikor így kapcsolódsz, az lerövidíti az időt a következő lépésig, és így tovább. Ezzel rendkívül kedves vagy az elméddel és a pszichéddel. Ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a kapacitásod nagyobb váltásokra, hanem azt, hogy szeretettel fordulsz önmagad azon része felé, amely az időt lineárisabban tapasztalja meg.
Azáltal, hogy ezeket a látszólag kisebb ugrásokat megteszed (legalábbis eleinte), elkezded belakni azt a valóságot, ahol ezt közvetlenül megtapasztalod. A megélt valóságból pedig egyre egyszerűbbé válik a kiterjesztése.
Ezt a teremtési módot kifejezetten azért osztom meg, hogy kapcsolódj ahhoz a környezethez, ahol egyre inkább önmagadnak érezheted magad. Akár egy bizonyos térről, akár emberek jelenlétéről vagy hiányáról van szó.
Eközben nem arról van szó, hogy halogatnod kellene, vagy meg kellene várnod, hogy ez megtörténjen, mielőtt teret adnál magadnak önmagad megélésére. Ezt most is megteheted, akár kis időablakokban kezdesz hozzá. Például miközben a fürdőszobában vagy, vagy zuhanyzol, tudatosan kapcsolódsz ahhoz, milyen érzés önmagadnak lenni. Vagy séta közben, elalvás előtt, illetve ébredéskor.
Itt válik ez kulcsfontosságúvá. Mert minden, amit itt leírok, a saját áramlásodhoz való kapcsolódásról szól. Ahhoz, hogy hatékonyan áramolhass, szét kell választanod magad mindattól, amiről azt hitted, hogy te vagy, azért, hogy teret csinálj a természetes, erőt teljes és ritmikus énednek, hogy átvegye az irányítást.
Amit itt megosztok veled, az egy módszer a sok közül, amin keresztül beléphetsz egy kapun, és több engedélyt adhatsz magadnak arra, hogy az légy, aki már amúgy is vagy. És bár a beszélgetések, gondolatok és tanulmányok minderről hasznosak lehetnek, semmi sem helyettesíti azt, amikor te magad éled meg ezt.
Abban a pillanatban, amint elkezded ezt rendszeresen megélni, egyre több változást fogsz tapasztalni az életedben. Amikor emberek velem dolgoznak, az egyik első dolog, amit teszünk, hogy kialakítjuk ezt a rendszerességet a számukra, a saját egyéni térképükre szabva.
Most beszélek valami olyanról, ami szinte paradoxonnak tűnhet. Rendszerességről beszélek, de megesik, hogy megkérdezik tőlem: „Danielle, mi van akkor, ha nem jelent áramlást fegyelmezettnek lenni, vagy felépíteni valamit? Mi van, ha tényleg sokáig szeretnék aludni, de megígértem, hogy felkelek megcsinálni valamit, és most meg kell tennem?”
Minden a nézőponton és a hozzáálláson múlik. Mondok egy példát. Egyik dolog, amit csinálok, hogy egyre többet böjtölök, mert elkezdtem böjti élményeket és elvonulásokat tartani. Ennek részben az az oka, hogy éreztem: azáltal, hogy időablakokat hozok létre, ahol nemet mondok az ételre, és igent mondok a belső tér kitisztítására, a tisztaság egy bizonyos élményét hívom meg a testem, az elmém és a lelkem számára.
Nem éltem meg a böjtöt szörnyű vagy unalmas dologként. Az öröm és a szándék felől tapasztaltam meg. Így az ételre való nemet mondás fegyelme számomra áramlásban telt. Hasonlóképpen, az ilyen üzenetek megalkotása is igényel bizonyos fegyelmet. Már körülbelül 2 éve készítek ilyen üzeneteket. Van, hogy energiát igényel az összpontosítás vagy az előkészület, mégis úgy találom, hogy ez vagy áramlásban van, vagy ha nincs abban, visszatérek a középpontomba, és megvizsgálom az érzékelésemet, az elkötelezettségemet és a belső igent.
Ugyanez történik, amikor bármilyen határozott döntést hozunk az életünkben. Meghozhatjuk azt a döntést a félelem, a hiány vagy a „meg kell tennem” állapotából, de meghozhatjuk úgy is, hogy: „Elkötelezett vagyok amellett, hogy így éljek. Ez az én döntésem.”
Amit erősen ajánlok: ne próbáld meg színlelni az elkötelezettséget, és ne hozz olyan döntést, amivel változásra kényszeríted magad! Ha még nem érzed az elkötelezettséget, de érzed a nyomást, szeretettel ülj benne abban az érzésben. Ülj benne, hogy tisztán lásd, mi van jelen önmagad különböző részeiben — azokban a részekben, amelyek esetleg ellenállnak vagy gyászolják azt, amit a döntéssel elengednek, és azokban a részekben, amelyek készen állnak a továbblépésre.
Ez egy olyan út, ahol hasznos lehet egy megbízható tanácsadóval, segítővel vagy kísérővel dolgozni, aki támogat, miközben átrendezed ezeket a darabkákat. Szánhatsz rá tudatos időt is, hogy kiírd magadból ezeket, és ítélkezés nélkül ülj velük. A válasz mindig megjelenik, ha teret tartasz neki. Lehet, hogy nem azonnal jön, de még azokban a pillanatokban is úgy találom, hogy a válasz az, hogy adjunk neki teret.
Így a határozottság a barátoddá válik. Az egyik módja annak, ahogyan a határozottságot az életemben alkalmazom: ha kigondolok bizonyos ötleteket vagy célokat, adok magamnak egy időablakot a megérlelésükre. Adhatok magamnak időt a kíváncsiságra és a játékosságra, mondjuk két hetet.
De gyakran le is írom a teendőim közé: ha nem teszek egy határozott, konkrét lépést ez ügyben két héten belül, akkor törlöm. Visszaküldöm a semmibe. Ha valóban az én feladatom, újra fel fog bukkanni. De vagy jelen van a tudatos valóságomban és elkötelezett lépéseket teszek érte, vagy elengedem.
Az energetikai, mentális és belső tisztaság mennyisége, amit ez hozhat, elképesztő. De azt is megmutatja, hol ragadsz még hozzá olyan gondolatokhoz vagy ötletekhez, amelyek bizonytalanságban lógnak, mert nem cselekedtél velük kapcsolatban.
Elsőre intenzívnek tűnhet így előrelépni és határozottnak lenni, de ahogy ebből a hozzáállásból közelítesz felé — „Annyira szeretem magam, hogy határozott vagyok, mert már nem félek a döntéseimtől” —, rájössz, hogy a döntések meghozatalával egyre inkább kapcsolódsz a saját tisztánlátásodhoz. És jöjjön bármi, megvan mindened ahhoz, hogy szembenézz vele abban a pillanatban.
Engedd meg magadnak, hogy ezen a szinten játssz az életeddel! Engedd meg magadnak, hogy így érezd jól magad! És ha úgy találod, hogy önmagad bármely része elhívást érez erre, de még nincs teljesen ott, légy kedves hozzá! Fontold meg a csoportos vagy egyéni munkát megbízható szakemberekkel, akik segíthetnek teret tartani ebben a folyamatban. De ne feledd: minden belül kezdődik és belül ér véget.
Barátom, ha szeretnél mélyebbre menni ebben a munkában, vagy felfedezni ezeket az utakat, nézd meg a leírásban található linket! Imádok kapcsolódni veletek a különféle lehetőségeken keresztül.
Ha most vagy itt először: megosztok néhány szinkronisztikus tárgyat abból a perspektívából, hogy mindannyian összekapcsolódunk. Hagyom, hogy kiürüljön az elmém, és megnézem, milyen tárgyak akarnak megjelenni. Nézd meg, mi rezonál veled, és oszd meg a hozzászólások között! Ez az egyik kedvenc részem az ilyen kapcsolódásokban.
- Harang: Van nálam egy harang Bali szigetéről. Körülbelül 10 éve van meg. A harangon megtalálható a csakrák összes színe, valamint egy sas- vagy sárkánykarom, attól függően, hogyan nézed. Ez sok szempontból egy ceremoniális harang. Megszólal, és valaminek a kezdetével és végével rezonál. Hogyan kapcsolódhat ez hozzád?
- Palo Santo: Van itt egy megégetett Palo Santo darab rózsaszirmokkal. A ceremóniáról, a fenntarthatóságról, a fáról és a rózsákról szól.
- Gyíkok képe: Van egy képem különféle gyíkokról. A szomszédom nemrég mutatott egy csomó kígyót a ponyvája alatt. Gyíkok, hüllők a napon sütkérezve.
- Kép egy fáról, tollról és kézről: Egy képet tartok, amin egy tollat emelek egy fához. Fa, toll és kéz.
- Szerencsehozó fekete macskák: Egy pár szerencsehozó fekete macska csillaggal és szivárvánnyal. Szerencsét szeretnének szórni rád.
- Tao Te Csing: Végül, de nem utolsósorban a Tao Te Csing könyve.
Ezzel, barátom, annyira élveztem ezt a mai üzenetet! Nagyon várom a hozzászólásokat és az ottani kapcsolódást, és természetesen várom a következő találkozásunkat!
A videó eredeti linkje: https://www.youtube.com/watch?v=jf6eoXCRciM A fordításban, összefoglalásban segítség volt: AI Gemini
